Apa şi puntea / A folyó és a híd (11)
FEKETE Vince
(1965)
Partitúra
A pillanat, amikor a zűrzavar beléjük szivárog. Hány
éjszaka riadtak fel így, látták magukat szemben az
ürességgel, ahogy a szavakat keresgélik. És mindig
ugyanaz a forgatókönyv, az eltérő részletek ellenére.
A lépteik hangja az éjszakai járdán, kopogón, ahogy
viszi el őket éppen. A titkok súlya, a szenvedélyek
kitörései. Egy örökre letűntnek nyilvánított múlt,
kérdések és bizonytalanságok, illúziók stb. Hogy
aztán lassan egy egész világ emelkedjen köztük,
amelyről sokáig nem tudtak semmit, de amely
betöltötte gondolataikat. Nem voltak szavaik még,
igenjeik, csak nemek voltak, csak a csendeket közölték –
és ez a hallgatás majdnem széttépte mindenüket.
Távol kerülni, zárójelbe tenni ezt a látszólagos olajozottságot! Megszabadulni a konvencióktól,
amelyek úgy szabályozták életüket, mint partitúra
a zenét. Felejteni azt az életet. Maradjon félben csak,
mint függőben hagyott történet, befejezetlen regény.
Partitură
Clipa în care zăpăceala se strecoară în ei. În câte
nopţi au sărit astfel din somn, s-au văzut faţă în faţă
cu golul, cum îşi caută cuvintele. Şi întotdeauna
acelaşi scenariu, în ciuda amănuntelor diferite.
Sunetul paşilor pe trotuarul nocturn, răsunător, în timp
ce tocmai îi ducea. Greutatea secretelor, răbufnirile
patimilor. Un trecut declarat pe veci apus,
întrebări şi incertitudini, iluzii ş.a. Ca apoi, încet,
să se ridice între ei o întreagă lume. despre
care multă vreme n-au ştiut nimic, dar care
le ocupa gândurile. încă nu aveau cuvinte, da-uri,
aveau numai nu-uri, îşi comunicau numai liniştile –
şi această tăcere era pe cale să le sfâşie totul.
funcţionalitate ca unsă! Să scape de convenţii,
care le reglementau existenţa asemenea partiturii
în muzică. Să uite viaţa aceea. Să se întrerupă, ca o
poveste rămasă-n suspans, ca un roman neterminat.
Fordította Kocsis Francisko
Forrás: Apa şi puntea / A folyó és a híd. Ed. Ardealul, Tg. Mureş, 2019.
Pusztai Péter rajza