apokrif angyaljárás

mindig apokrif volt a karácsony zsenge koromban
pásztor a sajttal nem kopogott be s afrika bölcse
hagyta a mirhát és az aranypénz tömkelegét is
kis taligával pléhfigurákat hoztak az ősök
városi angyal jött meg a boltból jó vacsorára
kisded akarta tompa tudattal hadd legyen áldás

jános

volt a tanítvány ‘degbeteg ember ífiu jános
halt a tanító római kíntól s szóla alá
íme anyám ő egymaga többé nem totojázhat
adj neki ételt tiszta ruhát és óvd a botort
jános a könyvbe írta az álmát el ne feledjék
freud-elemezzék vége a földnek s pusztul a lét

Budapest, 2019. X. 24.

a virágeső

ami sose szépült meg
az a virágeső
amikor megérkezett szamáron
kora trabantján
és dobták a szirmokat
a lelkes leányok
és már-már majdnem győzelem
de már a kivégző fa árnyéka
dohosan előrevetül
talán még a csuklók átütése
talán még az is megszépült
csak a dicsőséges fogadtatás
és az árulás
a vég
t ő s z o m s z é d s á g a
az nem szépül meg sohasem
s a mennyből lenézve
győzelem és diadal
a három szeg s a tövis
csak a szép leányok sziromszórása
az ne lett volna
a hitegetés szivárványíve
a földi diadal reménye
kamaszok érezhetnek ilyesmit
ha elmarad a hétvégi mozi
s a kedves másba csimpaszkodik
az se szépül meg soha
vagy talán még az is megszépül egyszer
csak a lefejezett virágok avarszőnyege
a pavlovi reflex
egy kicsivel a kivégző fa előtt
az nem

Budapest, 2019. X. 22.