Gergely mester emlékére

furcsa volt nekem
a sarlós-sarjnak
a kalapácsos világ
a kovács (is) aki
folyton kalapált szarvasüllőn
lapogatva a tüzes vasat
s intette ne álljam el
az ajtón át beáramló friss levegő
útját közben furcsa formájúvá
kalapálta a vasat
a kicsi műhelyben
a Nagyhavas alatt
míg egyre fogyatkozott
a szikrák százainak röpedéke
kinn szakadt az eső
a vetésnövelő rég várt istenáldás
az udvaron szanaszét szaladtak
százfelé a j ércek
eső ellen menhelyet keresők
az eresz alá ahol kormos markait
morzsolgatta a mester
az alácsorgó eső vizében
én meg álltam ott a kopott
ajtó oltalmában fölöslegesen
dologtalanul viszketegen
a sarlós-kaszás nemzetség
ki tudná hányadik ivadéka
akit szánalmas tekintettel
méricskél a mester
mert lelkembe markolt
elevenembe koppintott
mert engem egyengetett
furcsa formába folyamatosan
mert kikalapált

(Az Októberi nyár c. ciklusból. Hargita Népe/Műhely, 2019. október 25)