Kiss Székely Zoltán: Áprilisi hó
A fehér mezőben feltöredeznek a színek
mint földkoloncok a száraz ugaron.
Barna hajad csodálatában élek.
Seregélydal remeg szélszagú szárnyakon.
Testedből fakadó lágy harmóniákba
tör be a döbbenet barna madara.
Fáj a fehér megszaggatottsága –
patyolat mező pocsolya-sikolya.
Bennem remegsz. Sóhajként virágzik
szavakká a vágy.
Sajogva sejtelek seregély párom.
Sötét fénytollad rezdül a napban
s egyszerű dalom téged idéz.
Pusztai Péter rajza