MARKÓ Béla
(1951)

Hibaszázalék

Mind gyakrabban követjük el egymás hibáit,
kicsúszik a sötétbarna kávéspohár
a mosdókagyló fölött a kezemből,
és minden megtelik alattomos üvegszilánkkal,
pedig ez veled szokott rendszeresen
megtörténni régebb, most viszont sokszor
elfelejted megnézni az előjegyzési naptáradat,
és utolsó pillanatban derül ki, hogy
találkoznod kellett volna valakivel,
holott a feledékenység mindenképpen az én
kiváltságom volt eddig, de úgy látszik,
mindegy a fennvalónak, az a lényeg, hogy
nagyjából ugyanannyi hiba legyen a világban,
ráadásul olyan közel vagyunk egymáshoz,
hogy távolról nézve igazán nem számít, melyikünk
a vétkes, aztán természetesen lesz egy pillanat,
amikor kénytelen leszel megtartani a saját
hibáidat, és vállalni azt is, ami az enyém volt.

Procent de eroare

Comitem tot mai frecvent unul greşelile celuilalt,
deasupra chiuvetei îmi alunecă din mâini
întunecat-maroniul pahar de cafea
şi totul se umple de cioburi perfide de sticlă,
nu mai spun că mai demult lucrul acesta ţi se întâmpla
cu regularitate ţie, iar acuma uiţi de multe ori
să-ţi verifici calendarul de programări
şi îţi aminteşti în ultima clipă
că trebuia să te întâlneşti cu cineva,
deşi până acum uitarea a fost exclusiv
privilegiul meu, dar se pare
că celui de sus îi este totuna, esenţialul e ca,
în mare, în lume să existe cam tot atâtea erori,
şi-n plus ne aflăm atât de aproape unul de celălalt
încât, văzut de la distanţă, nu contează cine
a greşit, de fapt, apoi va veni, fireşte, un moment,
când vei fi obligată să-ţi păstrezi propriile
greşeli şi să ţi le asumi şi pe cele care mi-au aparţinut.

Fordította Kocsis Francisko

Forrás: Apa şi puntea / A folyó és a híd. Ed. Ardealul, Tg. Mureş, 2019.