Jaj a rendezőknek!

Szezon vége lévén, jönnek már az igazgatókhoz, az új darabok. Szerzők, akik társadalmi állásra gimnázista diáktól államtitkári magaslatokig váltakoznak, képtelen fantasztikummal eszelték ki, hogyan lehet égnek mereszteni a legkopaszabb direktor hajszálait is. Ötfelvonásos drámák kicsiny füzetecskében húzódnak meg, ellenben van egyfelvonásos, amelyik vetekszik egy ötkötetes regény vastagságával. Ötletek és kieszelések tobzódnak ezekben az új színpadi művekben. de e tekintetben talán egyik színpadi mű sem éri utol azt a három felvonásost, amelyet egy szerző Beöthy Lászlónak adott át.
A darab egy nászutas pár körül forog, akik fölültek egy óceánjáró gőzösre, és elsüllyedtek. Az első felvonás — komoly tény! —. a tenger fenéken játszódik, amire nézve a szerző a következő utasítást tűzte a felvonás elejéhez: „E jelenet megrendezése természetesen kicsit nehéz, de azért fizetik a színházak drága pénzen a rendezőket, hogy bonyolultabb helyzeteket is megoldjanak.”

Színházi Élet, 1914/42