Apa şi puntea / A folyó és a híd (18)
Soril MIAVOE
(1950)
Hooopa
Mi-au zis aşa: hai scrie repede o poezie,
ştim că poţi.
Eşti poet, membru al Uniunii Poeţilor,
poţi scrie repede o poezie pentru noi.
Bine, mi-am zis, ăştia au dreptate,
ar trebui, dacă sunt poet,
să scriu o poezie pentru ei.
Dar, ce să vezi, n-am putut să scriu,
oricât m-am străduit, nici măcar un rând,
unul cât de mic n-am putut să scriu.
Acesta este motivul şi nu altul pentru care
m-au dat cu capul de pereţi,
până m-a buşit sângele
(nu tensiune arterială, cum spun ei etc, ştiţi voi…)
Hooopa, acum să vezi drăcia dracului:
cel ce curgea din mine nu era sângele meu,
nu se potrivea defel cu cel înscris în Cartea de Identitate:
(cum avea, de altfel, să şi rămână…)
era albastru, atât de albastru încât nu doar eu
ci şi ei cu toţii încremeniră:
sânge din ăsta n-au mai văzut pe viu,
demult fusese vărsat în ţărână.
Chiar şi acum, după atâţia ani,
când ni se întâlnesc privirile
ei trec pe cealaltă parte a străzii
şi se miră.
De csak most…
Azt mondták: gyorsan írj egy verset,
tudjuk, képes vagy rá.
Költő vagy, a Költők Szövetségének tagja,
hamar megírsz egy verset nekünk.
Jól van, gondoltam, ezeknek igazuk van,
ha költő vagyok,
verset kellene írnom nekik.
Na és mi lett a vége? Nem tudtam írni,
akárhogy igyekeztem, még egy sort sem,
egy árva sort sem, bármi rövidet.
Ez az oka, nem más, ami miatt
a fejemet a falba verték,
amíg a vér el nem öntött
(nem a vérnyomás az oka, ahogy ők mondják stb., hisz tudjátok)
De csak most jön mindennek a teteje:
ami belőlem folyt, az nem az én vérem volt,
sehogysem talált a Személyimmel:
(így is maradt végül…)
kék volt, annyira kék, hogy nemcsak én,
hanem ők is mind megdermedtek:
ilyen vért még nem láttak élőben,
réges-rég beitta a föld.
Még most is, annyi év múlva,
amikor találkozik a tekintetünk,
átmennek az út túloldalára
és csodálkoznak folyamatosan.
Fordította Demény Péter
Forrás: Apa şi puntea / A folyó és a híd. Ed. Ardealul, Tg. Mureş, 2019.
Pusztai Péter rajza