Fehér Illés műfordításaiból

A Monarchiát* nem tudom magamban megölni – Ne mogu da ubijem u sebi Austro-Ugarsku

Mondom:
mikor a jó és a rossz összefonódik,
mikor mindenki a maga útját járja,
mikor a barátok köszöntés nélkül válnak el,
marad a kérdés:
azért vagyunk itt, hogy hallgassunk,
és ne beszéljünk?
A ki nem mondott szó ereje
(csak) megerősíti a tényt,
ne fárasszuk (többé) magunkat
a kívül történtekkel,
hanem azzal, amiről belül mondunk le…
Az életben
nem tetteid miatt szégyenkezel,
hanem azért,
amit mások szerint tettél.
Az életben nem az a fontos,
ami megtörténhetett volna,
hanem az, ami megtörtént…
Az embernek meg, a mindennap
viselt álarcok ellenére
egyetlen arca van,
amelyen most,
kevésbé a tényleges,
sokkal inkább a látszólagos
személyes vereségek tükröződnek…

Többé nem érdekelnek azok,
akik nap nap után figyelnek bennünket,
mert a kamera-sors szemfényvesztés.
Most magam is tudom,
utamat, nyugalmamat ott kell keresni,
ahol mások nem keresik…
és az, aki emberekre számítva épít,
sártengerben épít,
élő homokban…
Örökös próbatétel, bocsáss meg:
A Monarchiát
nem tudom magamban megölni…

Belgrád, 2018.

*Monarchia – Osztrák-Magyar Monarchia

*

Kažem:
kada se isprepletu dobro i zlo
i kada svako krene na svoju stranu,
kada se prijatelji rastanu bez pozdrava
ostaje pitanje:
nismo li svi tek ovde da slušamo
a ne da govorimo?
Snaga neizgovorenih reči
(samo) potvrđuje činjenicu
da se ne trebamo (više) trošiti
na ono što prolazi spolja,
već na ono čega se odričemo iznutra…
U životu se ne stidiš
zbog onog što si uradio,
nego zbog onog
što drugi misle da si uradio.
U životu nije bitno
ono što se moglo dogoditi,
nego ono što se dogodilo…
A čovek, i pored svih maski,
koje svakodnevno rabi,
ima samo jedno lice
na kojem se sada,
nešto manje od faktičkog,
a znatno više od formalnog,
odslikava lični poraz…

Ne obazirem se više na one
koji nas svakodnevno posmatraju,
jer kamerama je suđeno da budu prevarene.
Sada znam i sam
da bi trebalo tražiti svoj put i spokoj
tamo gde ga ne traže drugi…
i da onaj koji gradi računajući na ljude,
gradi u blatu,
u živom pesku…
Oprosti mi večna kušnjo:
ne mogu da ubijem
Austro – Ugarsku u sebi…

Beograd, 2018.

Fordította: Fehér Illés

Zoran Bognar (Vukovar, 1965)

Forrás: Ezüst híd-Srebrni most

1. Fehér Illés:
   2019. november 7. 22:31

   Köszönöm a megtisztelő figyelmet a szerző nevében is.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ