Közvetlenül az emelkedővel szemben újkeletű építmény magasodott, előtte cserepes virágok: mintegy öt méter magas és talán tíz méter hosszú téglafal, a falon festmény, a szivarozó Mao Ce-tung vörös zászlók erdeje felett. A zászlóerdőből építmények, hegyek emelkedtek ki — abban az időben egyet ismertem közülük: a Tienanment, a Mennyei Béke Kapuját, Kínának az ország címerében is megörökített szimbólumát. A festő nagyon pontosan örökítette meg az épületet: látható volt rajta a középen elhelyezett Mao-kép is. Később megtanultam, hogy a zászlóerdő tisztásai Mao életútjának állomásai: a saosani ház, ahol 1893-ban született, a csingkangsani hegyek, ahol 1927-ben partizánharcát elkezdte, a cunji értekezlet háza, ahol a párt vezetőjévé választotta egy szűk testület, Jenan, ahol a kínai kommunisták több mint egy évtizeden át a hegyek oldalába vájt barlangokban harcoltak.

Jobbra, a Visszhang-fal felé vezető kapuban a fiatal Mao képe volt látható. Mao a húszas évek értelmiségének hosszú talárjában, Leonardo da Vinci képeire emlékeztető tájon egy sztrájk szervezésére indul. Az olaszos motívummal magyarázható talán, hogy a Vatikán sajtóirodájában a szentképek közé valaki be tudta csempészni e festmény egyik kópiáját. 1970 első hónapjaiban találták meg. A kép akkor kuriózumként bejárta a világsajtót.

Mao-potré a Vatikánban – szenzációt keltett… (A szerző felvétele)

Kínában is megvolt a maga politikai kuriózuma: a párt történetének korábbi verziói szerint a sztrájkot nem Mao, hanem Liu Sao-csi, a „Nagy Proletár Kulturális Forradalomban” „ellenforradalmár revizionista titkos áruló”-nak minősített pártvezető szervezte, aki 1959-től 1966-ig a köztársasági elnök posztját töltötte be.
A két kép — néhány másikkal együtt — Mao központilag engedélyezett és Kína-szerte látható festői ábrázolásai közé tartozott. Azokban az időkben a piktorok mindenütt ezeket a festményeket másolták óriás vásznakra, falakra.
Balra, a Jó Termésért Való Imádság Kapujában szintén Mao elnök volt látható, háromméteres, magasra emelt karú, élethűen pocakos gipszszobor alakjában. A szoborral szemben — utcai hirdetőállványhoz hasonló szerkezet közepén — Mao Ce-tung képe, jobbra és balra tükörrel. Némi ügyességgel könnyen meg lehetett találni azt a szöget, amelyből az ember Mao mellett tükröződik. Egy kínai apa éppen a feleségét örökítette meg az elnök mellett, kihúzós kamerájával. Mi is megcsináltuk a képet — de soha nem tudtuk meg, hogy sikerült-e.
A kapuból lépcső vezetett újra lefelé. Egy építészetileg csodálatosan arányos, falakkal és kisebb, kobaltkék tetejű épületekkel határolt négyszögletű térség túlsó felében emelkedett a templom, ahol fényes menetek élén, örök-egyforma szertartásokon könyörögtek a jó termésért az Egek Urához a Ming- és a Csing-császárok. Ennél fontosabb kötelessége nem lehetett kínai uralkodónak. A kínai népi vallás és a császárok hite szerint az ő személyes mulasztásuk következménye, ha aszály vagy ár sújtja az országot, hiszen az ég fiának tekintették magukat.
A templom három koncentrikusan egymásra helyezett teraszon emelkedik, s a teraszokra a jellegzetes császári lépcső vezet fel: kétoldalt lépcső a gyaloghintó hordozóinak, középen pedig, azon a szakaszon, amely fölött a császár fenséges személye lebeg a hintón, hatalmas kősárkány tekergőzik fel a stilizált kőfelhők domborművén egészen a legfelső szintig.
Mire ideértünk, gyerekek serege kísért, élénken kommentálva fényképeinket. Egy mama megengedte, hogy megörökítsük kislányát. Egy öreg bácsi mozdulatlanul, földbegyökerezett lábbal állt, és le nem vette rólunk a szemét, míg el nem tűntünk a festett, faragott fából készült, gazdagon díszített építmény kapujában.
Odabent, a mestergerenda nélkül épült pompás boltozat alatt, az oltár helyén Mao több méter magas festményről tekintett ránk, jobbra és balra pedig faliújság-állványokon a nagy vezér életét megörökítő képeket állítottak ki.

Következik: Baracs Dénes: Hat óra a Tientanban (4) KIJÖNNI TILOS