B. Tomos Hajnal: Balladás biztató
Ugord már végre át
a jég-ország határát!
Ki innen a ködökből,
füstből, undok körökből –
tüdőd járja tiszta szél,
sebed varrja falevél,
túl a sűrű lombokon
sejlő fény egy ablakon,
ha egyszer elindulnál,
bizton reátalálnál,
balzsamos csend várna
térdeplő kis házba’,
hol keret őrzi még a falon
a kislányt ott, a hátsó soron, –
bokáig vérző avarban,
a kihalt őszi udvarban,
talán még él a nyomokban
régi-tiszta önmagad.