Jaj, gondolkodni olyan egyszerű,
én nem is értem, mit kínlódom itt:
ha baloldali vagy, hát én jobb vagyok,
és kimegyek, ha nácikról beszélsz,
és ne is tagadd, zsidó anya szült,
te körülmetélt buzeráns köcsög,
eladnád még az előbőröd is,
csak már levágták, ugye, pajtikám,
te Jézusölő mocskos ivadék,
te kauflandok rothadó palackja.

Vagy fordítva: te nem vagy liberál,
kiben buzog a vérző empathy,
mert én bizony folyton belefutok,
a részvéttel van kiverve utam,
és nem volt dolgom soha hatalommal,
és nem tudom, ki is mondhatna mást,
amikor olyan fényes az igazság,
a hír szent, a vélemény szabad,
de lásd már be, hogy igazam nekem van,
hisz én tudom, hogy műkszik a világ.

Ily napvilágos dichotómiák közt
hogy is NE tudnám, hogy a gondolat
csak szolgálója önszerelmeinknek,
egy előszoba, ahol izgatottan
zsándárkok leszünk és kunpáterek,
és tudjuk már, hogy mit is gondolunk,
mielőtt bármit is gondoltunk légyen,
csak meg kell nézni a javítókulcsot,
és megtaláljuk azt a véleményt,
melyért barátink megdicsérnek rögtön,
és hősök leszünk, bárha nem vagyunk,
és bátrak vagyunk fenyegetés nélkül,
és el-elnézzük önnön szobraink,
mit önlelkünkben régen felavattunk.