Volt egyszer egy illető.
Olvasta valahol az interneten, hogy Istennek héber nyelven hetvenkét titkos neve van. Olyanok, mint: Harael, a mindenben jelen lévő Isten, Reahel, a mindent látó Isten, Nilhael, az egek királya Isten, Sealiah, a mindent mozgató Isten, Mahasiah, a megmentő Isten, Lehahaiah, a bölcs Isten, Lauviah, a csodálatos Isten. És így tovább, hetvenkettőig. Vannak ugyan, akik szerint a hetvenkettes lista tulajdonképpen Isten angyalainak neveit tartalmazza. De az avatottak állítják: ezek Isten angyali
tulajdonságainak titkos megnevezései. Annyira titkosak azért nem lehetnek, ha bárki olvashatja őket a világhálón.
Az illető kíváncsi lett, hogyan hangozhat magyar nyelven Istennek legalább egy titkos neve. Nem több, csak egy. Ennyi elég. Kotnyelesség minden titkot firtatni.
Az illető úgy vélte, nem lehet ördöngösség kitalálni. Csak beleérző képesség kell hozzá. Meg józan paraszti ész. E kettő együtt sok mindenhez elég.
Mély lélegzetet vett és belefogott. Úgy gondolta, ennek a névnek hármas összetételűnek kell lennie. Egyrészt mert Isten Szentháromság formájában létezik, másrészt nem három-e a magyar igazság is?
Elsőként arra jutott, hogy Isten nevében valamilyen formában muszáj benne lennie a „kör” szónak. Hiszen a kör a legtökéletesebb mértani idom, s az isteni tökéletességet is csak valami hasonlóval lehet kifejezni. És hát nem Isten teremtette-e ezt az egész kerek világot?
De kéne még valami olyan is – fontolgatta tovább az illető −, ami utal arra, hogy Isten nemcsak odakint a világban van jelen, hanem idebent, „belül” is. Ha úgy tetszik: legbelül. A dióban is a dióbél adja a lényeget. Belső, mélységi dolgokban ugyanvalóst erős az Isten. Az illetőnek eszébe jutott egy régi magyar személynév. Alább kiderül,
melyik. Sok névtani kutató szerint „belső rész, szív” az értelme. Más névtanászok ugyan az „előkelő” jelentésű ótürk méltóságnévből származtatják, de akkor sincs gond: létezik-e bárki előkelőbb Istennél? Az illető csak ámult, milyen könnyen feltárul egy titok, ha van az emberben beleérző képesség. Meg józan paraszti ész.
Végezetül, harmadikként, oda lyukadt ki az illető, hogy valami olyannak is szerepelnie kell Isten titkos nevében, ami jelzi: Ő „aduttá valá neki paradicsumot házoá”. Megkülönböztetett figyelemmel törődik Isten az emberrel, nem akármilyen „házat” adott neki használatra. Sajnálatos, szomorú következményű eset volt, amikor az ember megfeledkezett arról, ki az úr ebben a házban. És az illető megtalálta azt a szót is, ami kifejezi ezt.
Összeállt hát a három szóból a név, Isten egyik titkos magyar neve. Az illető megilletődve mondta ki: Kerekes Béla, házmester.
*
Először nevethetnékje támadt, olyan mindennapinak tűnt e név. Még hogy ez lenne Isten egyik titkos magyar neve! Hiszen olyan közönséges! De amikor megint átgondolta és újra kimondta, beleborzongott, hogy mit jelent e három szóból álló megnevezés. Az Úr lényegének egy része tárul fel benne!
Elsőre nem tűnik rendkívülinek e név és foglalkozás. Elsőre nem sok minden tűnik annak, ami. Egyszerű, közönséges dolgokban tud jól elrejtőzni a nem mindennapi.
Az illető újra és újra kimondta a három szóból álló nevet, s ahogy mondta, nevetnie kellett, miközben futkosott hátán a hideg. E kettő együtt biztos jele annak, hogy isteni dolgok közelébe került az ember. Az illető lélegzete elakadt, mikor fején átvillant, hogy mi lehet Isten fortélyos módszerének lényege: közönséges vagy különleges – a kettő egy és ugyanaz.
Lényegi dolgok kimondva gyakran hatnak komolytalanul. Kacagságba jól
lehet rejteni titkokat. Többen állítják: Istennek jó humora van.
Nem is haragudott meg Isten, amiért az illető kitalálta egyik titkos magyar nevét. Ahogy egy világhírű bűvész sem orrol meg, ha a közönség soraiból valaki rájön egyik-másik kisebb trükkjére. Főleg ha a mulatság kedvéért ő maga intézi úgy, hogy rájöjjenek. Mert semmi sem történik Isten akarata nélkül.
Különben is, kedves Istennek a beleérző képesség. Meg a józan paraszti ész.

Forrás: litera.hu