Kötetem jelent meg nemrég a Magyar Elektronikus Könyvtárban, válogatás félperceseimből. Vadmalac azok hőse, bár a hős szó tőle igencsak távol áll. Amolyan meghúzódó fajta, aki tudja, hogy a világot megváltani nem lehet. Barátja, a Koma tesz fel neki időnként kérdéseket, amiket Vadmalac leggyakrabban nem tud, vagy nem akar megválaszolni. Elvarrni mégis el kell minden ügyet, erre megoldás a – pálinka.
A bükki, azaz erdélyi erős szilvapálinka. A kedvcsináló, fogalmazódik meg a Sörénye című félpercesben. Amelyiket, ha Vadmalacék megkínálják vele, az összetartozás jeleként könyvel el, illetve hajt fel Vadmalac barátja, a Koma (Zokni). Vagy csak békésen elpoharaznak, ha már alkalom adódott. Mint A kiválasztottban: „Kacagtak egy sort, majd elővették a szilvapálinkát.”
A Székelységben töltöttem a nyári vakációkat. Ott tapasztaltam meg a szilvapálinka különböző „funkcióit”. Ha valaki csak beállt a kapun belülre, hogy levágtak egy marhát a Felszegen, vagy szekér fát hozott, s megkérdezte, kell-e, Gyula bátyám nyúlt a literes pálinka után, járt az illetőnek egy vagy több pohárral. Vagy beinvitálták a közelebbi komát vagy rokont, hadd meséljen magáról s a családról.
A bükki szilva tisztán jó, azaz legyen szilvából, nem keverve más gyümölcsökkel. Lehet persze keverni is, ha gyenge abban az évben a szilvatermés, viszont tisztán tartozik igazán a bükki identitáshoz. Még ha más erdőkbe is veti a sors a vadmalacokat (Bükk).
Idézhetnék tovább, de már így is szentségtörés, amit teszek: saját magamat reklámozom. A Word szerint az eddigi félperces-termésben a pálinka tizennégyszer fordul elő. Tisztán…