Előbb a „szeretlek” szavunkat
felejtette el
és szétszéledtek körüle a testvérei –
aztán egy napon nem jutottak eszébe
a „bocsánat”, „köszönöm”, „várlak”
kifejezések és elveszítette
legközelebbi társait.
Végül – akár az utolsó szuvas fog
egy vénség szájából –
saját neve is kihullott emlékezetéből
és nem értette,
miért áll éj közepén
az üres ég alatt
és egy sötét árnyékot
szólongat.

Néha csak magában tűnődik:
ki fordította el a föld tengelyét,
s hol van az ország,
melynek még ismerte a nyelvét?