Sütő Dani, mi már csak így hívtuk, nem is tudom, miért. A kolozsvári diákbentlakásban dõlt el egyszer részegen, keresztül az ágyamon, az alvó testemen, már akkor ivott. Viszont annyit mesélt a marosvásáhelyi Kócziány László-szemináriumokról, például József Attila-elemzésekről, hogy annál többet nekem a kolozsvári egyetem sem adott.
Bukarestben találkoztunk egyszer, évekre rá, KISZ-díjra javasoltuk, utazott le Costinesti-re. Lúdbőrzik a hátam: KISZ-díjra javasoltuk, miközben az Éva által szerkesztett kötetéből a Kriterionnál a cenzúra több ízben is húzott. A találkozás örömére a Herestrãu park nyári vendéglõjében annyi vodkát ivott, hogy a pincérnő már csak rám való tekintettel szolgálta ki. Feltuszkoltam egy buszra, s imádkoztam, hogy találja meg a vasútállomást.
Aztán híre jött, hogy egy rendőrrel összefogózott. Hogy úgy megverték, a fél agya elsorvadt. Nagyon csendes volt, amikor kis időre rá Marosvásárhelyen találkoztunk. Elkunyerálta az akkor valutát érő kínai teát, amit én Bukarestből szállítottam a kolozsvári tudósítóinknak, és ragaszkodott hozzá, hogy kikísérjen az állomásra.

Sütő István
(Részlet a Mesterségem címere című poémából)

mint zuhanni kész repülőgép olyan ez a
vidék mint süllyedni kész hajó olyan ez a
vidék a kiskirályok elmenekültek róla
a szó érdes távíró-hangjai kényszer-kapitányokat
ütnek szíven hol vannak a május elsejei
fölvonulások hol vannak az indulók
érdek nélküli dallamai