id. Málnássy László halálakor
(öreg gombász barátom emlékére)

Meghalt egy szép tavaszi nap.
Éppen bomlott sok-sok virág,
harsogott a zöld az ágon.
Csak egy madár csivitelt fázón.

(Egy király jött napkeletről
fényes pompát pazarolva,
bő kezével aranyozta a
a kápolna fehér falát.

Szórta a fényt marokszámra,
de benn, a szűk falak mögött
kéken bomlott ezer álom
négy gyantás deszkalap között.

És a király szerteszórta
sértő fényét a fák felett,
elmúlás-sárgába vonta
arcát, aztán tovább eredt…)

Meghalt egy szép tavaszi nap.
Éppen bomlott sok-sok virág,
harsogott a zöld az ágon.
Csak egy madár csivitelt fázón.