Bartha György: Találkozás(ok) Bodor Ádámmal

Egy korábbi interjúban tett vallomása alapján tudjuk, hogy Bodor Ádám írónk szívesen találkozik értő, érdeklődő csíkszeredai olvasóival. Ilyen közvetlen, meghitt együttlétre került sor a Kájoni könyvtár előadástermében 2017. március 29-én. Beszélgetőtárs (moderátor) volt: Murányi Sándor Olivér.
Ez alkalommal, a beszélgetés végén, az olvasóknak felajánlott időkeretben érdeklődtem az írótól, volt-e tudomása arról, hogy Sütő István, fiatalon eltávozott költőnk harmadik (utolsó) kötetének (Én, Dániel) egyik versében (Nyágra) őt, Bodor Ádámot “bátyjául fogadta”.
– Nem, nem… – adta meg feje ingatásával a választ a kérdezett. Talán szólt is… Ennek a ténynek az értelmezéséül nem azt a közhelyet akarom „elsütni”, hogy az írók nem olvassák egymás műveit, hiszen a Szinisztra körzet írója, amikor az Én, Dániel 1987-ben a bukaresti Kriterion Kiadónál megjelenik, már öt éve Magyarországon él…
Ekkor én Sütő Istvánnak a vékonyka, kis, a kommunizmus utolsó éveinek ócska minőségű papírjára nyomtatott posztumusz, búcsúzó kötetkéjét, amelyet még maga a szerző szerkesztett, felajánlottam Bodor Ádámnak (nekem két példányban volt meg), aki el is fogadta. Így, három évtizedet késve (1987. január 26-án került sor a költő végzetes /el/utazására, a posztumusz kötet is azévben megjelenik), a B. Á.-nak dedikált vers végre eljutott a címzetthez!

“gondoltam bátyám hátha érdekel mi újság gondoltam – –
– – – – – – – – – – – – gondoltam – – – – – hátha – – – “

bizonytalanodik el a költő hangja az amúgy is „tétova” verszárlatban, mintegy megsejdítve, hogy a válaszra három évtizedet fog kelleni várnia…Odaát… (a szöveg végére kitett három gondolatjel egy-egy évtizedet ”taksál”).
Meg aztán, ki tudja, az örökkévalóság órájával mérve az idő múlását, mennyi is az a három évtized.
A „hír” ilyen késői célba juttatása némileg arra emlékeztet, mintha az olvasó valamilyen csoda folytán értesülne arról a hírről, hogy a Kis herceg-beli pilóta megtudta végtére, hogy a bárányka mégsem legelte le a rózsát.
Vagy, mindközönségesen, amolyan valóság-show-ra került ez alkalommal sor, mikor a riporter valahogyan összehoz két testvért, akiket a sors harminc éve szétválasztott, és most, felnőttként a tv-kamerák előtt, a meghatott nézők könnyhullatása közepett, egymásra találnak, az öcs pedig harminc év bizonytalanságával a hangjában megszólal: „egyedül nehezen gyújt tüzet az ember … gondoltam – – – – – bátyám – –“
Vagy, amint a “rain-man“ (esőember) és a testvére meglelik – lelkileg is – egymást …
A kis kötet még azért is rendkívüli, mert az előszavát az a Mózes Attila jegyzi, akinek magának is 2017. január 31-én ért véget evilági utazása.
Ennyi előkészítő után, emlékeztetőül az immár harminckét éve eltávozottra, álljon itt a méltatlanul elfeledett vásárhelyi költő, Sütő István szóbanforgó verse, ez a fiktív szikár börtönbeszámoló, amelyben a gondolatjelek sokasága bőséges teret ad az olvasónak a szerzővel folytatott együttgondolkodásra, a „vájtfülűek” pedig azt is felfedezhetik, melyik Bodor Ádám-írásra „hajaz” a történet:

NYÁGRA B. Á.-nak – – – – – – – – – – – – –

és a cipőkrémes dobozok az egyikben csikkek – – –
– – – – – – a másik a nyágra – – – – – – – – –
tíz nap elkülönítő jár most ha megtalálják – – – – – –
ezért a formaruha bélésében rejtegetjük – – – – – – –
– – de már nem lehet porcelángombot találni – – – –
ezen úgy segítünk hogy acélt fűzünk zsinegre – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – például
egy csapágy tengelyét hogy az ütemes húzogatásokkal
forgásba lehessen hozni – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – előzőleg a tengelybe ólmot öntünk – – –
– – – – – – – amibe két esetenként négy lyukat fúrunk
kitűnő műanyag zsineggel kötjük a kukoricakórót- – – –
– – – – – – – – – ugyanis tél van – – – – – – –
és nincs más mezőgazdasági munka – – – – – – – –
– – – hát vágjuk a hóban a kórót – – – – – – – –
– – – – – – – – majd összekötjük tehát – – – – –
zsineg az van van aztán rongy is – – – – – – – –
– – – – – – – – – úgy tapasztaltuk legjobb – – – –
a tornaing vagy az alsónadrág ha az is kötött – – – – –
– – – és igen az anyagot megsenyvesztjük – – – – –
a szikrától könnyen fölparázslik – – – – – – – – – –
– – – – de már az acélt nem a doboz fedeléhez csapjuk
– – – – – – – – – ez természetes – – – – – – – –
követ keresünk bár most elég nehéz megfelelőt találni
félméteres a hó – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – de mi találékonyak vagyunk – –
és minden együtt igaz egyedül nehezen gyújt tüzet az
ember de csak sikerül sikerül sikerül – – – – – – –
gondoltam bátyám hátha érdekel mi újság gondoltam – –
– – – – – – – – – – – – gondoltam – – – – – hátha – – –

(Fenti sorok válaszul szolgálnak a Gergely-féle Sütő-„megemlékezésre” is!)

2019. november 6.

Szóljon hozzá!