Cs. Elemérné Sárika gyászolja a leányát… már vagy három éve. Ó, nem mintha meghalt volna, csak elvált az urától, miután – a sors fintoraként –világra hozott három fiúgyermeket. Azóta a férj, vagyis Cs. Elemérné veje már árkon-bokron túlvan, a két nőnek fogalma sincs, merre keressék a tartásdíj behajtása végett. Hogy a ragya verje el a semmiházi, nyámnyila, léhűtő, pernahajder, csirkefogó, felelőtlen fráterét!- ez volt a Sárika refrénje, amit három éve minden alkalommal elfújt, valahányszor utcán vagy patikában (az utóbbi időben itt a leggyakrabban) összefutottunk. Persze, a jelzők lajstroma állandóan bővült, mintha a szenvedő anyós szorgalmasan biflázná a szinonimaszótárt. Így az eltűnt vő rendre csapodárrá, svihákká, linkké, züllötté, tahonyává, gazfickóvá (stb.) avanzsált.
A minap fülembe jutott (ja, a pletyka lökhajtással száguld !), hogy Amálka, a Cs. Elemérné lánya készül férjhez menni. Aztán a szerencsés véletlen folytán, csakhamar sikerült megismernem a jövendőbeli férjet is.
Mit is mondhatnék? Leesett az állam! Olyan Brad Pitt-vágású, harminc körüli fazon, tele életkedvvel és humorral. Kedves és előzékeny, anélkül, hogy a tetszeni akarás legkisebb gyanúját keltené. Kénytelen voltam elismerni, hogy megjelenésében nincs semmi mesterkélt, ilyennek alkotta őt a természet. S ami a legfontosabb: a három fiúgyermekkel is egészen jól kijön, szinte barátilag kezeli őket. Tudom, most ti azt mondjátok, hogy ez csak irodalom, fantazmagória, ilyen harminc éves pasi nem is létezik, tudva, hogy ebben a korban a férfi még ódzkodik az apaságtól (főleg, hogy ez esetben a puják nem is a sajátjai), de úgy látszik, Amálka mégis talált egyet s így hinnem kell a szememnek.
Sárika azonban továbbra is gyászol, azzal a különbséggel, hogy panaszaiban a semmirekellő ex vő most „a gyerekek apja”-titulust viseli s ami a számlájára rótt pocskondiákat illeti, egyre apad a lista.
Mikor az apai felelősség elől megfutamodott ex vejét már családiasan csak Lajcsinak emlegette, óhatatlanul kibukott belőlem a kérdés: tulajdonképpen mi változott vele kapcsolatban a válás óta, mert hogy változott valami, az tökbiztos.
– Semmi – válaszolta szipogva Cs. Elemérné –, csak ő legalább katolikus volt.