Mint tengerbe hulló csillagrendszerek
visszafénylenek az elmúlt évszakok
a tavasz a nyár a szelíd őszi napok
a tél űzött kutya közöttünk ténfereg

mint megadásra váró zászlók lengenek
a messzeségbe tűnő fehér havasok
jönnek a győztes kellemetlen fagyok
s opálra festik az ablaküveget

itt bent a szobában trópusi melegben
mint pók a hálóját lassan szövögetem
a múló idő sokszínű fonalát

ha majd elkészül e keleti szőnyeg
s a legszebb ritmusok zengik jöttödet
várlak mint Krisztus a felemelő csodát

* Részlet a Holdszonettek c. nagy szonettkoszorúból.

Simon Endre fametszete

Az 1934-ben Széken született és nemrég elhunyt, 1972-ben Csíkszeredában megtelepedett szerzőt az elmúlt napokban zenés-irodalmi esten búcsúztatták ismerősdei és hozzátartozói Csíkszeredában, a megyei könyvtárban. Életében három verskötete jelent meg: Ezer álomhajó (1995), Visszatérni üres kezekkel (1997), Holdszonettek (2001).