Sántha Attila
(1968)

Román szépanyámról

Egyszer az ősöket is elosztjuk,
te vigyázod ezt, én azt, magától kialakul.
Bajka Dávid ükapám sírját
a másikági unoka, Máthé Erzsike néni
gondozta, amíg élt.

Az ő lányát, Ildikót kérdem,
mit tud dédapjáról, ki nekem ükapám,
mondja, nem sokat, csak annyit,
hogy testvérével árván nőttek fel.

Annál többet tudott apám, szóltam,
ha nem is Dávidról, de annak apjáról,
így mondta el szinte balladában:

„Bajka Bálint még éfiú-korába
kitanult és béállt gazdatisztnek
egy hunyadi grófságba,
ott pedig szerelmes lett – vagy nem –
Vlád gróf Judit lányába.”

Meg is szöktek 1843 nyarán,
aztán Bálint és Judit nemzette Dávidot,
Dávid és Szabó-Pap Anna Rozáliát,
Biró Demeter és Bajka Rozália
Amált, az én bombázásban elhalt
nagyanyámat.

Visszatérve Judit és Bálinthoz,
hogy mi történt, nem világos,
elég, hogy Judit a férjét megölte.
Letartóztatták, majd lecsukták
pár hosszú évtizedre
– nem végezték ki, alighanem
rábukkantak pár enyhítő körülményre.

Máthé Erzsike néni lánya Ildikó fia Attila
harmadik unokatestvérem aztán mondta,
egyszer kivitte volt a dédapja
a román temetőbe, nem szólt semmit,
csak egy helyen hosszabban megálltak.
Szépanyánk sírja lehetett,
ahogy most összerakja.

Eszerint leülte a büntetését
és a faluba visszakerült, szóltam,
szegény asszony pária lehetett,
ki tudja, vajon láthatta-e gyermekeit.
Igen, ki tudja, hagyta jóvá unokatestvérem is,
de már nem érintett meg
túlságosan a történet minket,
nagy idő az a százhetven év.

---

Despre străbunica româncă

Odată şi-odată ni-i împărţim şi pe strămoşi,
tu ai grijă de ăsta, eu de celălalt, se statorniceşte de la sine.
Mormântul stră-străbunicului Bajka Dávid
a fost îngrijit, cât a trăit, de mătuşa Máthe Erzsike,
verişoara de pe ramura cealaltă.

O întreb pe fata ei, pe Ildikó, ce ştie despre
străbunicul ei, care mie mi-e stră-străbunic,
nu prea multe, spune, doar atât că, împreună
cu fratele său, au crescut orfani.

Tata ştia mai mult de-atât, i-am spus,
chiar dacă nu despre David, ci despre tatăl lui,
repeta asta de parcă ar fi murmurat o baladă:

„Încă din juneţe, Bajka Bálint
a umblat la şcoli şi s-a băgat intendent
pe moşia unui conte hunedorean,
iar acolo s-a îndrăgostit – sau nu –
de Judit, fata contelui Vlad”.

Au şi fugit împreună în vara lui 1843,
apoi Bálint şi Judit l-au zămislit pe David,
David şi Szabó-Pap Anna pe Rozalia,
Biró Demeter şi Bajka Rozalia
pe Amalia, pe bunica mea moartă
în bombardament.

Revenind la Judit şi Bálint,
nu-i prea clar ce s-a întâmplat,
e de-ajuns că Judit şi-a omorât bărbatul.
Au arestat-o, apoi au închis-o
pentru câteva decenii lungi
– n-au executat-o, pesemne
au dat de nişte circumstanţe atenuante.

Attila, fiul lui Ildikó, fata mătuşii Máthe Erzsike,
văr de-al treilea cu mine, a spus mai târziu,
că odată străbunicul lui l-a fost dus
în cimitirul românesc, n-a scos nici o vorbă,
doar s-au oprit mai îndelung într-un anumit loc.
Probabil că a fost mormântul stră-străbunicii
noastre, se dumireşte el acum.

Asta înseamnă că şi-a executat pedeapsa ş
i s-a întors în sat, am spus,
a fost, probabil, o paria, biata femeie,
cine ştie dacă şi-a putut vedea copiii.

Da, cine ştie, a aprobat şi vărul meu,
dar nu ne-a mai impresionat
prea tare întâmplarea,
o sută şaptezeci de ani e o grămadă de vreme.

---

Fordította Kocsis Francisko

Forrás: Apa şi puntea / A folyó és a híd. Ed. Ardealul, Tg. Mureş, 2019.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ