Nászta Katalin: „halottakért sírást ne tégy”
(Ez.24:17)
jaj, nem akarlak megbántani
nekem élnek a halottaim
nagyszülőim, apám, nagynéném
emlékük velem itt van mind
nemcsak ma, nemcsak holnap
velem voltak a tegnap is
lehetetlen elfelejteni
akikből eredeztetem
akik nem fogták szűkre keblük
s kihordták felmenőinket
a jövőnek éltek s haltak
nem a földnek, égnek akartak
és sikerült mindig a szebbet
meglátni a felhők felett
álmodozni nem kötelező
jó volt mikor remélni mertek
ahány verset apám elmondott
anyám mind megjegyezte őket
hiába vált kétfelé útjuk
mindegyiket ismételgette
s bár haragudott, a szívéből
semmi ki nem törölhette
hogyne lennék csillagjelölt
gyermekük s azok az enyéim is
mind álmaikból születtünk
és ha sántít is kicsit a versem
csak amennyire biceg az élet
táncolni sántán is gyönyörűt lehet
csak a „dob” belül, az vezéreljen
2019-11-01
2019. november 8. 04:36
Igen, a „dob” a legfontosabb, de néha elfelejtünk „behallgatózni”. Gratulálok, Katika!
2019. november 8. 07:16
Köszönöm, Hajni!