Hadnagy József: Jöttünk, láttunk, megütköztünk

(Szürreális látomás)

Mi mindnyájan a Nagy Folyóba távozunk,
s amit itt hagyunk,
a sok szakállas ilyen-olyan dolog
szájunkba akad, mint a haléba a horog.

A parton állók sötét bambuszbotja hajlik,
pattanásig feszül rajta a damil,
a fekete folyó örvénylik, habzik,
fölvillanunk, s eltűnünk, amíg

elengedjük az élet horgát,
nem ízlik már, ami ráhúzva –,

jöttünk, láttunk, megütköztünk,
most már
nincs kedvünk újabb „randevúkra” …

Albert-Lőrincz Márton: (Nahát)

Nahát,
de ki hív most s kit, s milyen randevúra?
Mit ígér,
mit ajánl fel,
mit terít le a pokrócra?
s ki lesz a bolond, ki odamegy,
vándorbot látta cipóval a tarsolyban,
tudva, hogy kihívás, tetemre hívás lesz.