A Szovjetunió évtizedeiben a hivatalos történelemírás és a propaganda „csak a szépre emlékezett” a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatokban – az utóbbiaké nemkülönben. Magyar viszonylatban ennek megörökítését szolgálta a moszkvai Folyami pályaudvar (Recsnoj vokzal) metróállomás mellett 1976-ban felavatott emlékmű is.

A liget eme ékessége a két ország és a két nép felhőtlen kapcsolatát volt hivatott kifejezni a művészet eszközeivel. Az alkotók – Kisfaludi Strobl Zsigmond, illetve Je. V. Bucsevics – természetesen jelzésszerűen sem ábrázolhatták az olyan konfliktusforrásokat, mint a magyar partizánvadász-alakulatok tevékenysége a II. világháborúban, vagy a szovjet hadsereg magyarországi szerepe 1956-ban.
Az emlékmű annak rendje és módja szerint elárvult a 90-es évekre, midőn a Magyar Népköztársasággal, illetve a Szovjetunióval együtt az „örök testvéri barátság” is megszűnt. Moszkvában azonban nem jelentéktelen szellemi háttér őrizte tovább mindazt, ami a kapcsolatainkban jó, megóvandó. Ennek megnyilvánulása volt például Arszenyij Zamosztyjanov „Legendák és mondák oroszokról és magyarokról” című könyve, amely az OTP Bank hathatós közreműködésével látott napvilágot az orosz fővárosban, s amelyben Liszttől a huszármundéron át a tokaji borig számos közös emlékünk szerepel.

Egyidejűleg restauráltatták a Barátság parkban álló emlékművet, amely feliratában idézi ugyan a szovjet időket, megtisztítva azonban már a jelent és a remények szerinti jövőt jelképezi.

Köszönöm Nyina Popova főszerkesztő és a Budapesten megjelenő Rosszijszkij Kurjer segítségét.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban