(legkisebb unokám, Iringó, monológja)

csak arra lettem volna kíváncsi, hogy amikor a telehold beleakad az eperfa sűrű lombjába miért nem fogja meg valaki

de kinevetett a nővérem, azt mondta buta vagyok, hiszen a hold olyan távol van, hogy még apa sem érhetné el

én azt mondtam, hogy ő a buta, anya is messze van, amikor mosolyogva néz le ránk a teraszról

de a nővérem mégis azt hiszi, hogy én vagyok a csacsi, honnan vennénk akkora hálót amivel befognánk a holdat

én úgy látom, hogy a kezemmel is meg tudnám fogni

de a nővérem csak legyintett és azt mondta nálam ostobábbat még nem látott, ha a hold közelebb jönne, láthatnám, hogy mekkora hatalmas

és csak azt látom, hogy lehetetlen dolgokat tanulnak a nővéremék az iskolában, anya arca hatalmas mikor lehajol hozzánk, hogy megcsókoljon

de a nővéremet nem lehet meggyőzni, buta kislány vagy még, mindig csak ezt mondja

2019. február