Lejártam ba­kan­csom cipőm
miközben fo­gyott az időm

ahogy nőtt az élet­ko­rom
úgy vásott el a bocs­ko­rom

el­szag­gat­tam tán száz in­get
míg végez­tem e trénin­get

ki­lincs és küszöb el­ko­pott
az ördög ad­dig jára­tott

a vándor amíg vándo­rolt
a ku­tya csak csa­holt csa­holt

ma­radt a sín ma­radt a tér
ma­radt egy pi­ci­ke remény

ma­radt a már ma­radt a még
ma­radt az ég ma­radt a rég

és per­sze én is meg­va­gyok
róvom az uta­mat gya­log

megrágott kiköpött tökmag
a hátam mögött a teg­nap

Forrás: eirodalom.ro