Kiss Székely Zoltán: Novemberi ködbe merülten
Ambrus Istvánnak odaátra
Gyűjtenék fényt e dombhátak ormán.
November köde borít mogorván.
A lélek őszi csűr mélyén pihen.
Napsugárt emlékezik idelenn
az augusztusi széna. Illata
régmúlt nyarakba repít. Itt ma a
nyirkos délutánok pirókja zeng.
Réghallott otthoni nóta feszeng.
Elkéstem már. Rám szállt a felhő.
Madarász barátom emléke nő
árva csillag alá kopjafául
évmillióknak sugár-porábul
Pusztai Péter rajza