Hasonszenvi gyógymód

Nóti Károly meséli vidéki újságíró korából ezt a történetet:
„A háború idején Kolozsvárt sok bajt okozott a kávéházaknak a korai záróra. Tizenegy órakor minden vendégnek el kellett hagynia a kávéházat, miért is az okos főpincér már tíz perccel tizenegy előtt kiszólt az ott sem lévő rendőrnek:
— Igenis, biztos úr! Már zárunk!
Képzelhető, milyen konsternációt keltett a kávéházban, amikor közvetlen záróra előtt megjelent Püspöki Gábor hentesmester, professzionista záróra-túllépő és nagyerejű, vehemens ember, aki ha egyszer megkötötte magát, tíz ökörrel sem lehetett kihúzni a kávéházból. A kávés, a főpincér és a személyzet haját tépve gondolt az elkövetkező eseményekre.
Püspöki Gábor pedig dörgő hangon rendelkezett:
— Egy üveg bort ide!
Kőmíves Nagy Lajos kolozsvári újságíró szintén látta a bajt, és odament a főpincérhez:
— Mit kapok, ha kiviszem innét a garázda hentest?
— Egy üveg pezsgőt — mondta a főpincér.
— Rendben! A többit bízza rám.
Azzal átült az én asztalomhoz, és megbeszélte a haditervet. Néhány perc múlva átment a hentes asztalához. — Gábor bátyám, nagy baj van.
— Ki vele, öcsém! — mondta a megtisztelt hentes.
— Nézze, Gábor bátyám, itt van ez a Nóti Karcsi. Mindjárt záróra lesz, és nem akar elmenni a kávézóból. A szegény kávést meg fogják büntetni.
Püspöki jóindulatúan fölemelte a részeg fejét.
— Nem akar elmenni? No, majd segítünk rajta.
És átszólt hozzám:
— Kari fiam, eredj szépen haza!
— Nem megyek én, még a Herkópáternek sem!
— Ne légy bolond, csak nem akarod, hogy megbüntessék miattad a kávést?
— Ha én egyszer megmondtam, hogy nem megyek, hát nem megyek!
A hentes átjött az asztalomhoz. és fölemelt, mint egy pelyhet.
— Ne okoskodj, Kari fiam, mert kiviszlek.
— Hát vigyen ki, mert én a saját lábamon egy tapodtat se megyek.
De már ekkor vitt is Püspöki Gábor bátyám. Amikor aztán kívül voltunk a küszöbön, a személyzet nagyot rántott a rolón, de egyidejűleg utánunk vágták a hentes kalapját is. Ez az, amit orvosi nyelven hasonszenvi gyógymódnak neveznek.

Színházi élet, 1930/01