Kölcsönsorok: Gazsi András
A szó hatalma avagy az első nap tanulsága / Puterea cuvântului sau lecţia primei zile
Egyszóval hagyd el fukarul nyitott lelkedet,
miután megbizonyosodtál, hogy a fény kialudt.
Ébredj minden reggel egy másik őrültek házában,
ne hagyd, hogy a holtak házának miazmája
bekússzon az emlékezetedbe.
Mosolyogj az őrmesterre, gyónj meg neki,
jelentsd azt, amit hallani akar,
de ne légy a szifonja, mert itt
a hitelesség galád és olyan csúszós, akár egy nő nyelve.
Amikor gondolataidba lép
édesanyád és annak az anyja, akit megöltél,
köszöntsd szépen őket, vétkük csak
a túl sok szeretet.
Ha az ablak rácsain keresztül figyeled őket,
láthatod, amint a temetőkapuban beszélgetnek,
szépeket mondanak rólatok,
tekintetükkel és szívükkel kísérnek.
Lélegezz mélyeket, az út nehéz,
a patkányok úgy szaporodnak a mészárosok elhagyta vágóhidakon,
mint eső után a gombák!
Szóval ahogy mondtam,
ne hagyd tárva nyitva az ajtót, a patkányok másra se várnak,
ellepnek valósággal, tárnákat vájnak: a falakba, a padló alá,
az ágyadba, a szekrényedbe, ahol piros nyakkendőid sorakoznak,
és amikor oda sem figyelsz,
a húsod is lerágják a csontodról.
Itt nincsenek válaszok, csak kérdések!
Ui: Ez az első vasárnap a letartóztatásod utáni szombaton,
s abból az ágyból, amit a cellafőnök osztott ki nekem
a Duna apró hullámaiba metszett szél illatát érzem.
A láthatárra hullott nád rád emlékeztet, édesanyám,
álmomat őrzi.
Demény Péter fordítása
In fine, lasă-ţi sufletul deschis cu zgârcenie
şi asta după ce te-ai asigurat că lumina s-a stins.
Trezeşte-te în fiecare dimineaţă într-o altă casă de nebuni,
nu lăsa ca miasma din casa mortificării
să se aşeze în memoria ta.
Zâmbeşte-i plotonerului, căieşte-te lui,
raportează-i ce vrea să audă,
dar nu-i fi binbangiu, pentru că aici
veracitatea e perfidă, e alunecoasă ca o limbă de femeie.
Când vor păşi prin gândurile tale
atât mama ta dulce, cât şi mama celui ucis de tine,
dă-le bineţe, ele-s vinovate
doar de prea multă iubire.
Dacă priveşti printre gratiile de la fereşti
le poţi vedea în poarta cimitirului povestindu-vă de bine,
petrecându-vă cu privirea, cu inima.
Respiră adânc, drumul e greu,
şobolanii se înmulţesc ca ciupercile după ploaie
prin abatoarele părăsite de măcelari!
In fine, aşa cum îţi spuneam,
nu lăsa uşa larg deschisă, şobolanii atâta aşteaptă,
te vor invada, vor săpa galerii: în pereţi, sub podele,
In patul tău, în şifonierul cu cravatele tale roşii
şi, într-un moment de neatenţie,
îţi vor roade şi carnea de pe oase.
Aici nu există răspunsuri, doar întrebări!
P.S. E prima duminică după sâmbăta întemniţată.
Din patul repartizat de mai-marele celulei,
adulmec urma vântului gravat în valurile mărunte ale Dunării.
Stuful căzut peste orizont îmi aminteşte de tine, mamă,
veghindu-mi somnul.
Forrás: Gazsi András Havonta egy levelezőlap / Câte o carte poştală pe lună (2019)
Pusztai Péter rajza