elteltek azok az idők
amikor a szerelem még mezítláb
tornacipőben aztán bakancsban
fekete bőrben farmerben
szűkre szabott zsebeinktől a korhadt
ablakkereteken át a környéki kocsmákba
ki és bejárt pontosan úgy mint
az akkoriban ismét divatba jött Mikulás

elteltek azok az idők
mások jöttek helyébe
körmönfontak öltönyben
nyakkendősen autókkal
azt hajtogatta mind hogy
változni kell különben is ilyen
már a világ
se isten semmi hát ami volt
csak temetetlen múlt
a pénz a látszat a keménység
az úr – a másikat felejtsd el

tedd vissza a kötelet a szárítóra
sokba kerül a drót és a gyógyszer is
maradj talpon még ha legjobb barátaid
elárulod