megvetettem hát ezt az ágyat
most végre ebből is kihaltam
háromnapos szép szállodámat
elhagyom szívrepülős iramban

hány furcsaintim szállodából
kell vajon hajnalban kihalnom
míg a közelgő fényvarázsból
kilép és felém jön az alkony

hány gyűrött fehér lepedő
kiavatlan paplanhuzat
kíséri mulandó-kelendő
üresteli holnapomat

hány ismeretlen autóra
várnom idegen városokban
míg végre jönnek üt az óra
és az elmúlt hét szertelobban

és visznek már az új kocsik
haza majd megint idegenbe
hogy újabb hangulatmozit
tápláljak be egy újabb versbe

magamra húzom a világot
ruhába rejtett meztelenség
magányból szorongva kivágott
szép szolidáris közellenség