Nem értem, miért majdnem,
alig, vagy csak negyedrészben,
miért csak nevetséges részletében
észleljük folyton a történelmet?

Napóleonról például rögtön
Szent Ilona szigete ugrik be
és Mária Teréziáról tuti, hogy csak
elhíresült ménese –
a többi, a többszörösen lényeges,
a vérrel fizetett megtanulandó,
valahol elsikkadt a sárga könyvlapok porában,
megsüketült az ágyúdörgésben,
elbambult a lepörgött századok
karba tett kezű nézelődésében.

Nem értem, miért zajlott le tízezer év,
ha a következő tíz percben
mindent elölről kezdünk ugyanott,
ugyanúgy, ugyanakkora bevetéssel,
talán csak kicsit más díszletekkel.