Kamenitzky Antal: Őrhegy

Szabad vagy

Ha őse úr s ő szolgalélek,
csatlós lehet vagy csak cseléd.
Pénzért gazdát s urat cserélget.
Ne vállalj ily szerepcserét!

Szabad vagy, hogyha így is érzed.
A fény szabad a köd mögött.
Tenyérrel óvd a büszkeséged,
mint gyertyafényt a sír fölött.

Szabad maradsz, ha földre vernek,
szabad, kit sértés fel nem ér.
Vértet viselj: Petőfi verset,
s vállalj, ha érzel küldetést!

Szabadság vár az elmúlásban.
Ha elviselt a fájdalom,
koporsóban fekszel vagy ágyban,
sólyomként ott ül válladon.

2003. december 30.

Sebzett fenyő hulló erdő közén
még állok, tart ágas-bogas gyökér.
Vérem s könnyem nincsen, fenyőszurok
a kérgemen aranyszínben csurog.

Az erdő, mint a nádszál úgy törik,
az érdek márkás gépe működik,
fűrésze vijjog, mint a vércse fenn
és dől a törzs recsegve, rémesen.

Fölöttünk fészkét sirató madár,
bokrát keresve erre-arra száll.
Úgy verdes, mint a szív, ha félelem
szorítja torkod, fojtó, féktelen,

s a völgyben társak törzse meztelen,
egymásra rakva rámpán fekszenek.
Helyünket törpe málna és csalán
hódítja el, az őrhegy oldalán.

A hátadon fakók a lángbetűk,
eltűnsz mindig, percig voltál csupán,
hiába-harcra vagy, ki egybegyűjt,
s utánad néznek vádlón és bután.

Az arcod szép, hát könnyen felfeded,
de törvényed nem égiek csodálják,
titkon neveltek – istengyermeket -,
emlékeid ereklyeként vigyázzák.

Szabadság, álmodban költőtitán,
áldásnak vélnek szolga-emberek,
ragyogsz, mint régi, véres glórián,

a szenvedést szép vallássá teszed.
Csak szélbe szerkesztetted fészkedet.
Magunkban érzünk, mégsem létezel.

2007. július 21.

Forrás: Árnyak köntösében. 99 vers. Magyar Elektronikus Könyvtár. A szerző verseskönyve nemrég került fel a MEK virtuális polcára.

2019. november 19.