(Brassaï-Halász Gyula emlékére)

Emlékszem még a macskaköves Kapu utcára,
Sétáltunk ketten összebújva, a napnyugtára.
Boldogan fogtam kezed, megöleltél s nevettünk,
Amin csak lehetett, s frissen lopott almát ettünk.

Suttogtad, hogy mindig szeretsz, láttunk szellemeket,
Tombolt a nyár, de mi bámultuk a fellegeket.
Vörösbe borult az ég, ennyi nekünk nem elég,
Vörös Hadsereg foglyaként ébredtem, ez a vég.

Párizs lett a kezdet, tükrös kirakatát néztem,
Vízre fényét szórta, első képem itt lett készen.
Arcom kezedbe fogtad, pirultam és virultam,
Az éjszaka titka vonzott, más nőhöz simultam.

„Ameddig állatok lesznek”, addig lesz Passió,
Szajna vízén szoborrá fagytunk, én és Picasso.
Virrasztottam sok éjszakán, tombolt a lelki vágy,
Ihlet bennem patakzott, nyikorgott a rozsdás ágy.

Nők testére graffitit rajzoltam, s a falakra,
Ők meg masnit kötöttek álmokra és szavakra.
Hosszan exponált idő egy égő cigaretta,
Kattannak a képek, most készül egy új kazetta.

Párizsi utca folklórját most elétek tárom,
Arcomon ugyanaz a mosoly, az éjfélt várom.
Szememben még ugyanaz a vallató pillantás,
Soha nem bíráltam, de ítéletet mondott más.

Ajkamon ugyanaz a készség égett a szóra,
Elkapott friss élményt kifeszítettem a tóra.
Folyton őrséget álltam, fürkésztem és kutattam,
Jövődet láttam arcom mögött, s kezedet fogtam.

Minden dolognak, mindennek van jelentősége,
Gondolatok surrannak, bölcseknek a bősége
Éltet, hogy írni tudjam életem történetét,
Képeimmel gyónok, olvasd az igazi mesét.

Vigyázz tükrömre, ha lelkemben jársz, ne törd össze,
Köröket rajzolok, négyzeteket, végül jössz-e
Görbíteni a teret, a végtelen ránk nevet,
Összebújunk és átvészeljük ezt a zord telet.

(Brassó, 2019. szeptember 9.)

1. Weszely Tibor:
   2019. november 19. 11:22

   Csodálatos a versed mint minden írásod. Néhány hónappal ezelőtt küldtem egy cikket a magyarországi Természet Világa c. folyóiratnak, melyben két szakaszt a Vályi Gyuláról írt gyönyörű versedből idéztem. Remélem meg fog jeleni, habár a szerkesztőség az utóbbi évben kicserélődött (de én mint külső tag maradtam).

2. Kováts Márta:
   2019. november 19. 12:45

   Kedves Misi!

   Mindig csodáltam gyönyörűen megfogalmazott gondolataid, de a kacifántos matematikai feladataidat is…Miután elolvastam szépséges versed azon töprengek, hogy fér el egy ember fejében (Tiédben) ennyire szerteágazó, pillanatokat ennyire egyedien megfogalmazó „gondolathalmaz”…Biztosan nagyon gazdag a lelkivilágod, csak ilyen lélekkel lehet csodát teremteni…Te folyamatosan ontod magadból a csodát…Köszönöm…Köszönjük…
   Elismeréssel és tisztelettel adózva üdvözöllek….Márta

3. Urbán Jánosné (GIZI):
   2019. november 20. 20:58

   Drága Misi!
   Sokszor eszembe jutsz. meg azok a napok, amikor a lakásunkon jártál, beszélgettünk, még Jánossal több témát is érintettetek, amíg én ennivalót készítettem nektek. Bocs, hogy ezek jönnek elő bennem először, amikor találkozom veled, (s most már csak a neveddel).
   Mindig is nagyra értékeltelek, bár néha valamiért nehezteltem rád. Ezt is bevallom.
   Tehetséges vagy sok irányban, ezt a versed ismét bemutatta. Istentől kapott talentumod van, amit jól használsz, s használd is! Jánosom túl szerény volt ahhoz, hogy kijöhessen belőle az igazi Urbán János
   A soraid között is tudtam olvasni, ennek örültem. (talán mégsem vagyok még annyira öreg?)
   A nagy lelked jött át belőled már régen is bizonyára, s ezt éreztem már sok évvel ezelőtt is.
   Minden esetre nagyon tetszett a versed, . Szabó Magda küldte el nekem. Köszönöm neked és neki is. Áldjon meg benneteket az Úr!
   Sok szeretettel gondolok Rátok: Urbán Gizi
   el

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ