elárasztott a víz, elárasztott az ár,
ki tudja, tán a nyáron nem is lesz az a nyár,
nincsenek már sirályok, üres a gondola,
egyszer voltam, s többé tán nem megyek én oda

nem is kár érted, mondják, hisz nem vagy levegő,
te csak kultúra voltál, gőgös és hencegő,
és nem látják, hogy volt benned egy kicsi minden,
hogy őriztünk vadul a széttört szíveinkben

remélem, élsz azért még, ugye? élsz egy kicsit,
haljon meg benned más, ha kell halál-licit,
hisz addig élnek még a pompás Thomas Mannok,
míg benned egy sirály reméli még a hangot

maradj velünk, velence, maradj velünk, maradj,
másképp letépi szívünk virágát ez a fagy
maradj velünk, bolyongjunk soká így az időben
nézelődjünk sokat még a sirályesőben