Klasszikusok kézfogása: Jékely Zoltán

Az éjféli Velencéhez

KÁLNOKY LÁSZLÓNAK

Éjfélt ütött az öreg óra,
a két vas-mór éjfélt ütött;
kalapácsuk kongó ekhója
még száll a Szent Márk-tér fölött,
mint elfoszló templomi nóta.

A téren csend lesz nemsokára,
megdöglik a modern zsivaj;
hallszik a baglyok surranása
s valami mély tengermoraj:
évszázadoknak muzsikája.

Hibátlanul lebeg a félhold
a Campanile oldalán,
ez is a velencéseké volt,
s úgy látszik, az most is; talán
hadizsákmány a sárga félhold.

A börtönök hídján megállok,
szellemként, észrevétlenül;
valaki kérdezi: ki jár ott?
a félhomály elevenül;
kezdhetnénk valami szeánszot!

Egy rácson sárga kéz kapargál,
ágyúgolyós vaslánc csörög,
mit ötszáz éve húz a karján
valami eldugott török, –
az, aki ott matat, kapargál.

Micsoda vad bűbáj lepett meg,
milyen alkimista varázs?
Múlt századok elevenednek
bennem s mint őrült gondolás,
látom lelkét a zöld vizeknek.

Ó, régi kürtszók, indulások,
velencés expediciók!
Az oroszlán tüzet okádott,
recsegtek a zászlós hajók,
hidak hátán sírtak a lányok.

Sok hős azóta sem jött vissza –
de még jöhet: a víz alatt!
sírboltjából a szép menyasszony
kilibben majd s elészalad
s többé nem is ereszti vissza.

Poshadt-vizü sikátorokban
vén kéjenc dózsék lelkei
kislányokra lesnek titokban;
egyik Szent-Márkot öleli
egy patkányos templomsarokban.

A Piazettán ténferegve
költők járnak s szerelmesek,
kik idegenből ittrekedtek. –
Milyen különös élvezet:
örökre ittmaradni veszteg!

Ó, századvégi nagy szereknek!
a Monarchia szüzei
itt tanulták meg a szerelmet,
s csipkékben kellett fürdeni,
mert sohasem aludt az ördög!

Aztán elmentek jobbra-balra,
itt hagyván el lányságukat
mitologikus áldozatra:
Velence fiatal maradt,
mint balzsamos halottak arca!

Most hát ismerlek, szép Velence,
ez az éjfél megmutatott.
Vajjon otthon, a nagykredencben
érzik-e a képes-lapok,
hogy ma lettél enyém, Velence – ?

Tudom, hogy mint e pillanatban,
olyan leszel örökösen;
az idő rólad visszapattan –
van úgy, hogy már-már azt hiszem,
itt minden rég a víz alatt van…

Eljön az az idő! A tenger
zálogosdit játszik veled
s az alvó földi istenekkel.
Vénusz vagy, vízből született:
bölcsőd volt, sírod lesz a tenger.

2019. november 20.