(Erdélyi Társadalom gyorsolvasó)

Érdekes módon, nem túl gyakori szokásunk az erdélyi társadalomtudományi folyóiratok szemlézése, ismertető bemutatása. Talán „túl közel” van, talán túl szakjellegűnek tetszik. Mindenki más helyett ezt a hiánypótló és összegző bemutatást most magam sem mindenáron vállalnám, ám ha épp figyelemre érdemes a kiadvány, akkor mégsem örülnék, ha senki sem ajánlaná. Ha többet vagy mindet nem is, egy izgalmas tartalmú lapszámot készséggel javasolok most Olvasóinknak, már csak azért is, mert rendre tapasztalom, hogy sokszor a mellettünk álló standon kirakott holmikat sem nézzük a legcsekélyebb figyelemmel, s helyette akár szem-lesütve is bőszen bóklászunk az internet poklában. De minthogy saját poklainkba is éppoly elégedetten kukucskálhatnánk, legyen szabad ezúttal az Erdélyi Társadalom 2018/2. számát kiteregetve igazolni próbálni…
A 16. évfolyam e száma 214 oldal, szinte komplett tanulmánykötet.
(Erdélyi Társadalom: társadalomtudományi szakfolyóirat, Kolozsvár, 2018. Cikkenként is letölthető a https://www.erdelyitarsadalom.ro/77-hungarian/korabbi-szamok/xvi-evfolyam-2-szam-2018-2.html oldalról.)
Terjedelme okán kevéssé valószerű, hogy alaposan ismertetni tudnám, de a megismerést örömmel hagyom a mindenkori Olvasóra. Három nagyobb blokk látható a tartalomjegyzékben, két tematikus, meg egy szemle-válogatás. Az első nagyobb szövegegység mintegy százötven oldalas, hívószava az Összpont: antropológusszemmel Közép- és Kelet-Európáról. Ennek már eleve sajátossága, hogy a kultúrakutató antropológusok eddig talán nem is jelentkeztek ilyen, a térséget helyi kutatások és európai kitekintés alapján áttekintő szövegválogatással (csak részbeni kivételt képezhetnének a csíkszeredai KAM munkatársai, akik a csíki térség és az abból kiáramló munkaerő európai térképre rajzolható változásrajzát alkotják meg az utóbbi évtizedekben, s néhány kolozsvári szociológus, valamint Feischmidt Margit, aki Kolozsvár, Erdély, nacionalizmus és populizmus témakörében publikált tanulmányköteteiben számos itt is érintett kérdéskör fölött tartott már méltó szakmai szemlét kisebbségtudományi folyóiratokban, köteteiben). Az első írásban a BBTE doktorandája, Abrudbányai Melinda vezet be a megküzdési stratégiák egyik sajátos szférájába, az egészségügyben tapasztalható nyelvi közvita, a krónikus betegek egészségügyi ellátások során elszenvedett hátrányainak, a megértés és a hozzáférés akadályainak, a diszkrimináció, megküzdési stratégiák átélése kapcsán 45 elkészült interjú összegzése alapján a kétnyelvűség tárgykörében, melyben a megkérdezettek java többsége beszámol a nyelvi akadályok kapcsán megtapasztalt, főként anyagi és lelki megterhelést okozó hátrányokról Gyergyószentmiklós és Csíkszereda példáján (9-25. old.). Látható tehát a térségi fókusz és a tágabb társadalmi környezet kölcsönhatásaiból fakadó helyzeteire, meg a lehetséges nézőpont az erre antropológusi figyelemmel forduló kutató oldaláról.

S ha már Csík, a beszéd fennebb s lennebb változatainak ékes példája Sándor Cecília kutatása a mindennapi beszédkultúrában, sőt ebben is a helyi, „lenti” beszédmód és tudás feltérképezése, a székely kisebbség és az identitásdiskurzusok csíkszentsimoni közössége szempontjából, ahol a lehetséges élményközösséget, az etnikai marketing iránt elfogadó Igazi Csíki Sör Manufaktúra esetében egy uralkodó államnemzet keretein belül zajló termékfogyasztás híveit, sajátos társadalmi és politikai többlettartalommal telített csoportozatát veszi elemzése tárgyául – terepkutatása alapján. A helyi termékek előállítása, jellemzője és kommunikációja egyaránt a székely etnikai csoporthoz igazított, s mivel megalkottak egy sörfőzési hagyománykezdeményt, ezt leleményesen összekapcsolták a kisebbségi nemzetkoncepcióval. Viszont a térség, az etnikai közösség egy uralkodó államnemzeti, globalizációs és mobilitási sodrásban a multikulturalizmus felé vezető útján mindinkább felélesztette az etnicitás és identitás kulturális kapcsolatokbeli megmutatkozását, s így a Csíki Sör mint egyfajta patriotizmus hordozója funkcionál, valamiféle rejtekező tudás és regionális-autentikus-szimbolikus köznyelvi „eredetiségének” hordozójává is válik, (emlékezzünk a véget sem ért magyar kormányzati diskurzus, nemzetközi forgalmazó, „igazi” és „bóti” sör-viták incselkedéseire…), így mindez valamiképpen mégis az elbeszélt kisebbségpolitika részei, törekvései között szerepel mint témakör, nem utolsósorban társadalmi és politikai többlettartalommal telítődve (27-44. old.).

Az ismertető tanulmány teljes szövegét a Periszkóp portálon olvashatják.