Áprily Lajos emlékének
születésének 132. évfordulóján

Kis pónyikod ködben úszik,
levelét vesztette régen.
Elárvult nyarát siratja
a díszudvar szegletében.

Egyetlen első gyümölcse
pironkodik most kezemben,
régi nyár melege pállik
töppedő húsába rejtetten.

Meggyvágód vár itt pirókra,
mátyásod szisszent fel rája:
hisz’ ez a fa nem a tiéd,
ez biz’ Farkas almafája.

És mégis. Ketten üzentek
egyetlen gyümölcsbe rejtve.
Zamatát hogy felkínáljam,
bicskám száz gerezdre szelte.

Omlik ínyem alá az íz.
Pünkösdi rózsáid bokra,
havasi málna illata
messziről int a Marosra.

Emlékek rojtja elmerül,
elmossa a Duna árja,
rá pilinkézik zizzenőn
Szentgyörgypuszta zúzmarája.

/Szentendre,
a Református Gimnázium díszudvara,
Bolyai Farkas pónyikja alatt
Áprily Lajos tér 5.,
2019. november 14./