Feljegyzések a Felejtés Házából

1 .Három emlékemnek emberi neve van már:
Azonnal látnom kell anyámat.
Micsoda világ ez, hogy térben mérhető?
Micsoda élet, hogy utazni kell benne,
És mindennek van neve: háza?
Melyik szótömbben él most az értelem, magányosan?
Micsoda világ, hogy társa nincs.
Csak tükre: szembefordító halála — ?
Miféle teljesség, melynek senki nem hiányzik?
Valami meghalt Betlehemben,
Nem maradt más, csak egy csecsemő.

2. Megmondtam:
Ha felejteni nem lehet,
Le kell tagadni.
Ha tagadni nem lehet,
Ülni kell szemben egy sima fallal,
És várni, hogy mi lesz.

Én ránézek a falra egy pillangót.
Mögötte meglátszik a nyár.
Te odanézhetsz egy fát is, folyópartot.
De leginkább nőket. Mozgathatod.
Legyél például széL
Lehetsz üveg vagy guriga.
Lehetsz költöző madár, zászlólobogás,
Csillanás és emlék.
Megmondtam.

3. Neve? Megmondtam újra.
Életkora? Mondtam.
Lakhelye? Tudják.
Maga nem tud repülni, mondta a toronyőr.
Nem tudok repülni, vallottam be.
És egész nap szomorú voltam emiatt.

4. Vajon a tengert látta-e és mikor?
Közöljétek a pontos adatokat!
Napkelte, holdtölte ekkor és ekkor.
A szerelem tetőzése, percre.
Hány testet sodort nyílt vízre aznap az apály?
Most az a legfontosabb, a tengert látta-e.
Vagy a holland lány Budapesten.
Vagy egy lerágott almacsutka.
Én láttam a tengert, és érzem.
Amint felejtem lassan, hullámonként.

5. Jaj, keressünk más gyermekkort magunknak,
Vannak a múltban jó lakatlan házak és magtalan szülők —
Szegődjünk el boldog gyereknek három-nap-egy-esztendőre.
Én egy kis lovat akarok látni, hogy legel a történelemben.
Akarj, kérlek, egy madarat.
Én egy pöttyös labdában lakom majd.
Melyben nincs se fönt, se lent.
És nem lehet kampókat verni a falába.
Üljünk az ablakban, Gretchen!
Egy róka hurkot jár a hóba, és elvesztem nyomát.
De utána mennek vásott barátaim.
Valahol rókákkal, nyulakkal játszadoznak egy mezőben.
És én nem látom őket soha már.
*
Ha találkoztok Szőcs Kálmánnal
— Talán fejetek padlásán járkál, sötétben –
Mondjátok meg neki, milyen szörnyű,
Hogy csak egy verset tudtam érte tenni,
S hogy most okosabb vagyok egy halállal.

Forrás: A Hét, 1973. augusztus 31.