(Beke György emlékére)

Gólyaláb rotyog a bűnben társtalanul,
Utolsó Bethlen fészkében céltalanul.
Szülőföldet nem tölti ki az érzelem,
De darabjait ragasztja a félelem.

Itt nem vihog a mosoly, a blöff, a sok trükk,
Vándorvillám láncfűrészén vérzik a bükk.
Akasztott ember kötele égre csattan,
Diótörés mámorában nyög és horkan.

Tolmács nélkül a vizek törvénye az úr,
Bordánk repedt zongora, szívünkben pandúr.
Éjszakai biciklisták, s magyar gondok,
Meghívó nélkül is lelkemben forogtok.

Tizenöt esztendő, s az álom véget ér,
Utolsó útra terel a kereszt, s a vér.
Világos árnyékában hazugság pora,
Régi erdélyi skólák lebontott sora.

Reklámok olcsó tangót járnak a falon,
Magunk keresése hullámgyűrű, s vajon
Atlantisz harangoz, vagy a román tanügy,
Csak nyomjelző rokonság a Feketeügy.

Iszapjából egymást ássák a székelyek,
Istók Péter három napja étlen fetreng.
Vállald önmagad, messze még a sor vége,
Zavarodottan bolyong a lándzsa hegye.

Fölöttünk a havasok, s magyar áfium,
A Haynal-ház kapuja honorárium.
A nyitrai gróf feláldozása sürgős,
Iskolák szabadságharca, bukik sok hős.

Védekező anyanyelvünk határtalan,
Boltívek teherbírása bizonytalan.
Arccal az életnek szerelemcsütörtök,
Négy nap dörgött az ágyú, véres minden rög.

Veress Sándor tolla és körzője kattant,
Épültek hadi utak Erdélyben, s Antant
Csángó passió mentén szelt, s hagyott vérben,
Lett Kossuth-emigráció Bukarestben.

Csángók gyóntatója makacs realizmus,
Advent a kaszárnyában föderalizmus.
Mert az egyetlen út az önrendelkezés,
Orbán Balázs nyomdokain védekezés.

Szilágysági hepehupa lépted óvja,
Máktörő a kisebbik Torontál grófja.
Elfogynak a barangolások Erdélyben,
Búvópatakok rejtenek el a tűzben.

---

Uzon, 2018. december 18.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ