A történelemben régen is előfordult, hogy különböző országok települései partneri kapcsolatokat létesítettek egymással, de csak a II. világháborút követően vált általánossá ez a gyakorlat. A cél egyértelműen az volt, hogy az emberiség mindmáig legnagyobb világégésének tanulságait levonva, a nemrég még ellenfelek ismerjék meg alaposan egymást, megakadályozandó az ismerethiányból fakadó ellenségeskedések felújulását.
Ilyen kapcsolatok elsősorban Európában születtek szép számmal, bár a hidegháborús körülmények sokáig gátat állítottak az e fajta együttműködés általánossá tételének útjába. „Pótcselekvés” gyanánt Kelet-Európában a Szovjetunió és a szovjet érdekszférához tartozó államok jeleskedtek, számos ilyen jellegű megállapodást hozva tető alá, reális vagy vélt motívumok alapján. Így például Szegednek Odessza lett a testvérvárosa, de azon túlmenően, hogy mindkettő vízparton (a Tisza, illetve a Fekete-tenger mellett) fekszik, nemigen akadt közös nevező. Hacsak az a később felfedezett tény nem, hogy mindkét város színházát ugyanaz a bécsi építészpáros – Fellner és Helmer – cége tervezte…

A kapcsolatépítés logikus folytatásaként a „testvérországok” egymás között is elkezdték a település-barátkozást, s nem ritkán – már csak a kis földrajzi távolság okán is – gyümölcsöző együttműködés bontakozott ki ezen a szinten, magyar viszonylatban a szomszédos államok magyarlakta vidékein a kölcsönös látogatások, kulturális kapcsolatok fejlődése mindenképp kedvező hatással járt.
Az 1975-i helsinki európai biztonsági csúcskonferencia felgyorsította a folyamatot a különböző társadalmi berendezkedésű országok között, a nyolcvanas évek végén a rendszerváltó fejlemények pedig általánossá tették a kisebb-nagyobb városok közötti kapcsolatok kialakítását.

Példaként említjük a fotónkon látható városhatárt a franciaországi Le Boulay-nál. Ott a helység neve alatt tábla emlékeztet a magyar partnerre, Dunaszekcsőre, a két ország és az Európai Unió zászlaja teszi teljessé a képet. A mintegy hatszáz lakosú közép-franciaországi városka 2005-ben állapodott meg a magyarországi folyamszakasz déli részén található Dunaszekcsővel a kapcsolatfelvételről.
A kétnyelvű „testvérvárosi eskü” szerint „a történelem kimutatta, hogy előre kell haladni egy szélesebb és testvériesebb világban, ahol az emberek szabadon és boldogan élnek”.

A normandiai partvidékhez közeli Argentan városa, amely – mint az arra járókat tájékoztatják – „a Duna partján fekvő” Bajával áll testvérvárosi kapcsolatban, éspedig 1998 óta. Ennek emlékére nevezték el a település egyik hídját a dél-magyarországi városról. A jelzés azt is feltünteti, hogy a két település közötti távolság 1850 km.

Köszönet Erdős André barátomnak franciaországi felvételeiért és a hozzájuk fűzött magyarázataiért. 

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban

* Jelezzük olvasóinknak, hogy nemrég megjelent a szerző Magyar emlékek a nagyvilágban (Kossuth Kiadó) c. kötete, amely a sorozatunkban közölt anyagokat is tartalmazza.