(feljegyzés: 89 december, Székelykersztúr)

akkor mintha eldőlt volna minden
minden amire felelet máig nincsen

úgy kezdődött hogy
egyszer volt ebben a városban a nép között olyan
ki megállt a bútorgyárkapu előtt s azt kiabálta
az embereket bent kell tartani
összeterelni mint az állatokat
ha kell behegeszteni ajtót ablakot
agyonverni mindenkit ki kimerészkedik
a kutya mindenit neki – ordította
tanulja meg a buta parasztja
egyszer s mindenkorra
itt dolgozni kell
a szájakat pedig jó lesz befogni
mert meglássuk aztán mind
ki mennyit ér
hogy kuss a nevünk
börtönbe az összessel ki gondolkodni mer –
a párt az isten hát nem értitek

hogyan kerülne helyére minden
összeraktunk egy szekeret
nem önjáró mégis az más irányt vett fel
ha harminc éve
így kelünk-fekszünk ezekkel az emlékekkel
s állunk e földön mint a háromszor is megtagadott faszent
kiábrándultan szétesve jobban mint gondolnánk
azok a verések megfélemlítések ma is fájnak

a mindenkori feletteseink szavát később is ismételten elhittük
hogy csak még egy kicsit
még egy kicsit
szorítsunk nadrágszíjakon

ezek után
mihez is értenénk?