– Jaj, csak ne látnám folyton azt a búvalbélelt képedet ! Most megint miért duzzogsz ?
– Nem duzzogok.
– Dehogynem! Láttam rajtad, már kora reggel, amikor kicaplattál a mosdóba. Meg lehetett volna mintázni rólad Don Quijotét, a búsképű lovagot. Csak Rocinante hiányzott alólad, mert a szélmalom már hibátlanul működött, amint hallottam….
– Nem igaz.
– Mármint, hogy duzzogsz? Nézz a tükörbe! Úgy megnyúlt a képed, hogy maholnap a hasadban kell keresned. Folyton félre kell lökdösselek az utamból, mert moccanni is rest vagy. Aztán, ha leülhetsz a TV elé, ottfelejt az isten. Legalább tudod, hogy mit nézel egész álló napon át?
– Tudom.
– Egy nagy frászt! Hát akkor mondd meg, kit választottak meg tegnap Miss Amerikának! Na ugye, gőzöd sincs! Én itt voltam a konyhában, de fél füllel követtem a híreket, míg te csak rostokoltál ott a fotelben, mint egy túlérett uborka.
– Nem vagyok uborka.
– Akkor ne vegetálj! Keress magadnak odakint valami elfoglaltságot! Így hasznosabban üthetnéd agyon az időt estig s én sem látnám naphosszat a megnyúlt képedet.
– Majd eltűnök egy szép napon, meglásd….
– Persze, eltűnsz, de csak amíg korogni kezd a hasad. Na, ülj asztalhoz, mert kihűl a levesed. És próbálj ne duzzogni legalább amíg eszel.
– Nem duzzogok.