– Jaj, mit ért maga apuskám a mai divathoz? Maga még azokban az ánti időkben élt, amikor a menő tagok fehér ingben, nyakkendősen, élére vasalt pantallóban feszítettek. Hát ez ma már kész röhej! Ide nézzen! Én minden héten kétoldalt leborotváltatom a hajam, csak a fejem búbján hagyok egy sávot, azt pedig gondosan gélezem naponta kétszer is, hogy keményen álljon minden tincs. Cuccot mindig csak márkásat veszek magamnak, a kelleténél két számmal kisebbet, mert nem trendi, ha lötyög egy pasin az ing vagy a nadrág szára. Egy dögös ürge manapság csak feszes holmit visel, lehetőleg élénk színű, nagy virágmintás cuccokat, elől mély dekoltázzsal. Tudja maga, mi a manpurse ? Na, ha nem, akkor nem is magyarázom, magának úgy is nyolc. Szóval egy vagány lábán, fenekén feszülnie kell a nadrágnak, zoknit nem visel, lába jó arasznyira kilátszik a vászoncipő fölött. Így aztán rendszeresen epiláltatnia kell, mert ciki lenne szőrös lábbal mászkálni az utcán. S akkor még nem szóltam a lábbeliről… hát, az minél élénkebb színű, annál menőbb. Olyant is láttam, hogy a bal pink volt, a jobb pedig citromsárga.
– Te legény! Ha jól értem a hadovádat, manapság akkor menő a férfi, ha tutira fehérnép. Hát akkor még csak egy dolog van hátra… na, ugye, hogy kitaláltad?