az ablakom előtt
a kis utcában
sokszor összegyűlnek a szomszédok
olyan természetesek a mozdulataik
a szavaik egyszerűek
ők sem viselnek álrcot
hogy elrejtsék való énjüket
mintha csak a gyermekkoromból
léptek volna elém
Budapest egyik külvárosának
oly egyszerű lakói

ilyenkor gyakran megbánom
hogy belekeveredtem
a jól neveltek
az álmosolyok
a hamis vélemény nyilvánítások
mesterkélt világába

talán éppen ezért vagyok
mindenhol idegen
bár emlékszem
már ott is idegennek éreztem magam
ezért menekültem
és menekülök mindig máshová