Kiss Székely Zoltán: Akkortájt
Akkortájt az Idő nagyon elfáradt
lábai is térdig koptak már.
Nagyapám kertjéből lopott lábnak valót –
– néhány szikár paszulykarót.
Azóta hosszú nekem minden pillanat,
de lehet hogy csak azért,
mert te itt vagy velem
bomló kék ég alatt.
Pusztai Péter rajza