Kiss Székely Zoltán: Táncot járó
égek
emléked fölött
mint gyertya lángja
rácsöppenek
forrón
a világra
gyantás bele
köt még hozzád
e táncot járó
bizonyosság
az olvadt viasz
újragyúrható
csak lelke lobban
ellobban
s marad
a meg nem újuló
hamu-
csomó
Pusztai Péter rajza