Naplójegyzetek (IV)

„Hisz a reinkarnációban?” – kérdezte egy rendkívül kellemes női hang az utcán, a legnagyobb forgalom idején. A kérdés sokáig a fülembe csengett. Mit felelnék, ha tőlem kérdeznének ilyesmit? Az ilyen kérdések ritkák és készületlenül érik az embert. Be kellene vallanom, hogy egyáltalában semmi véleményem nincs a lélekvándorlásról és egyéb transzcendentális kérdésekről. A középkor egyes szakaszaiban az átlagembereket is szenvedélyesen foglalkoztatták a természetfeletti problémák. Keleten egyes helyeken ma is. Bizonyára sok keleti ember megvetne, ha tudná, hogy nincs véleményem a reinkarnációról. Valószínűleg nagyon sokan élnek körülöttem, akik időnként titokban eltűnődnek ezeken a kérdéseken. Én, attól tartok, reménytelen eset vagyok. A napokban valaki megmutatta horoszkópját, melyet egy kiváló külföldi szakember készített. Hosszú és bonyolult jellemrajz volt, tele gondos intelmekkel a jövőre nézve. A csillagjós figyelme még arra is kiterjedt, hogy ügyfelét óva intse a vese- és hólyagműtétektől. Ezt mindenesetre helyeslem, a többi azonban nem érdekel. Még ha e titokzatos feltevések mind igazak lennének is, akkor sem volnának érdekesek. Csak a megfogható és érzékelhető világ érdekes, csak annak vannak izgalmas titkai. Alig tudunk még valamit e reális világról, alig ismerjük törvényeit. „Az örök dolgok ráérnek” – mondta egyszer André Gide. A mulandó dolgok viszont nem érnek rá, a mulandó világ lenyűgözően gazdag, és kérdései parancsolóan sürgősek. Nem fontos, hogy miért él az ember, de döntően fontos, hogy miképpen él. Megérteni és megváltoztatni az emberek életét, íme: a „jó mulatság, férfimunka” – melyet Vörösmarty említ. Minden egyéb csak menekülés.

1939