Mikor lecseng az ünnep este,
és mindenki hazaindul –
holnap is Kati vagy, jusson eszedbe.

Katalin vagy, ha komolyan vesznek,
Katika, mikor becéznek,
Kata leszel, ha dolgozni kéne
és Katka, ha nyafkán felelsz.

Katus, ha sütsz és takarítasz,
Kitti, ha fityiszt mutatsz.
Úgy állsz, mint katiban a gyerek,
derekad szálfa, mint a juhar –
és Katinka leszel, kisarjadt búza,
ekkor nő meg a szoknyád hossza.

De csak Tinkának kiált a gazda,
ha nem kötöd a kutyát az ólba.

Kátya kicsit kótya, Ketrin meg flancol
Kató a piperkőc, kényeskedő angol.
Még ki tudja hányféleképp szólítanak!
Katiktól tarkállik a mező, kék az égbolt.

Perdülnek-fordulnak, nyelvükkel csipdesnek,
huncutok, jókedvvel mindent kinevetnek,
hogy aztán komoran essenek magukba,
bánattól barnálljon rajtuk a „csak” Lina…

Egyszóval sokszínű ővelük a világ.
Puszta lesz a rét, ha nem nyílna virág.

2019-11-25