Debreczeni Éva: Itáliai emlékek (14)
Kupola… csak úgy. Vesszek meg, ha tudom, hogy hol volt ez. Rómában annyi templom van, persze még a tizedét se láttuk, csak a híresebbekbe jutottunk el, na de hogy ez melyiknek a kupolája, arra már nem emlékszem, hisz csak kattingattam, mint az őrült – már ahol szabad volt. Ez a kép a vatikáni múzeum képei közt van, tehát lehet, hogy abban a nagy belső térben valahol… amelyet órákon keresztül „látogattunk”, ha a rohanást látogatásnak lehet nevezni. Vitt a tömeg, mint az ár, menni kellett. Némely kép azért olyan homályos, mert futólépésben készült. Ez véletlenül nem lett homályos.

Pusztai Péter rajza
2011. április 20. 13:56
Bárhol is készült,nagyon szép.Én azon gondolkodom néha,hogy ezeket a nagyon szép és hatalmas templomokat,mennyire töltik meg a hívek,persze a turistákon kívûl.
2011. április 20. 19:13
Amikor a nagy és szép templomokat építették, azért építették olyan nagyra, mert sokan kellett hogy beleférjenek… mondjuk nem is volt annyi templom, mint ma, mert azóta mind építenek, kisebbet-nagyobbat, szebbet, kevésbé szépet. És a régiek azért olyan szépek, mert akkor még nemcsak hitük, hanem ízlésük is volt az embereknek. Mára mindkettő igencsak lecsökkent, az egyházak szaporodnak, és egymástól csábítgatják a híveket, közben nagyképűen továbbra is óriási templomokat építenek – hogy hátha majd megtelnek azok is.
Olaszország egy nagy múzeum, ott szinte mindenki az ősökből él és a régi dicsőségre emlékezik.