A kivégzőosztag parancsnoka felsorakoztatta a tizenkét meztelen elítéltet. Az orvostiszt már várt rájuk a kifertőtlenített, patika-tiszta rendelőben.
Mindenik hátát megkopogtatta, miközben az elítélteknek azt kellett mondaniuk, hogy „krémsajt”. Aztán nagyra tátották a szájukat és egy hosszan kitartott Á hangot hallattak. A doki megtudakolta tőlük, kinek van rákos vagy cukorbajos felmenője és azok nevét bejegyezte egy katalógusba. A telitalpasokat és a rövidlátókat külön alakulatba utasította és így is hagyták el a rendelőt.
Az orvosi vizsgálat után a borbély vette őket kezelésbe, majd elmentek ebédelni. Bablevest kaptak, disznócsülökkel, másodiknak pedig négy darab fasírtot. Aztán ismét felsorakoztak.
A parancsnok megszámolta őket, aztán felüvöltött, mintha lábujjára léptek volna: „Miért csak 11????” Akkor vette észre, hogy az a dagadt bamba képű, aki mindig szívja az orrát és olyan rövidek az ujjai mint egy négyéves kölyöknek, ott ül egy fa tövében és valamit piszkál a földön.
Odament hozzá és akkorát ordított, hogy a verebek mind felrebbentek a közelből: „Viiiiiiigyázzzzz!!” A bamba képű ráemelte tekintetét és elnyílt ajkai közül kicsordult a nyál.
Aztán csak annyit mondott:
– Nyasgem.